Majális. Szó, ami szó, az idén a lehetõ legjobb napra esett a munka ünnepe, hiszen egy kis csalafintasággal és leleményességgel, akár nyolc-kilenc napos pótszabadságot is kiügyeskedhetett magának az ember. Vagyis a dolgozó. Eszem ágában sincs, hogy irígykedjek az ilyen ügyeskedõkre, mert hát minden polgár szuverén joga, hogy olyképpen éljen vissza munkaszervezetének engedékenységével, tehetetlenségével vagy butaságával, ahogyan éppen tud. Ha a munkaszervezet úgy látja jónak, hogy alkalmazottainak nagy része alaposan kipihenje magát a tavasz eljöttével beköszöntött fáradtságtól, akkor ezt egyszerûen tudomásul kell vennünk. És kész. Legfeljebb a termelési és ehhez hasonló eredmények alakulnak a várakozásoktól eltérõen, amit viszont nyugodt lélekkel ráfoghatunk a szövetségi kormány retriktív intézkedéseire, a megszorításokra és a termelést visszavetõ pénztelenségre. Mindenesetre a lényeg az, hogy az ország dolgozóinak hatalmas tömege ismét lóghatott, a magától értetõdõ módon elõre és utólag ledolgozott munkanapok fejében. A legnagyobb lógási lehetõséget azonban néhány testvérlapunk újságírói és alkalmazottai kapták, például a Dolgozók, a Képes Ifjúság, a Jó Pajtás és a Mézeskalács szerkesztõségének az állománya. Ezek a lapok ugyanis elhatározták, hogy június 30-áig meghosszabbítják a majálist, júliusban meg már amúgy is kezdetét veszi a szabadságolási idény, tehát ha minden jól megy, akkor õszig ünnepelhetnek, majálisozhatnak és pihenhetnek egyfolytában. A társadalmi és állami támogatással kiügyeskedett, hónapokig tartó majálisozást csak az teheti kérdésessé, ha ugyanez a társadalom és állam idõközben meggondolja magát, és eléggé el nem ítélhetõ módon anyagi feltételeket teremt a magyar munkások hetilapjának, a magyar kisiskolások újságjának, a magyar általános iskolások hetilapjának és a magyar serdülõ ifjúság hetilapjának további megjelentetéséhez. Persze nem kell aggódni, ilyen fordulatra csak azok számítanak, akik teljesen elrugaszkodtak a valóságtól, vagyis figyelmen kívül hagyják a Szerb Szocialista Köztársaság ésszerûsítési törekvéseit, illetve megfeledkeznek arról, hogy a nemzetiségi lapok is csak akkor lehetnek egyenjogúak a többiekkel, ha a szabad piaci versengésben igyekeznek megállni a helyüket. Mivel a magyar nyelvû sajtótermékeket befogadó piac akkora, amekkora, magától értetõdik, hogy a Dolgozók, a Mézeskalács, a Jó Pajtás és a Képes Ifjúság akár örök idõkre meghosszabbíthatja az idei majálisozást. De mert az ünneplésbe is bele lehet fáradni, talán jobb lenne, ha még a csömör beállta elõtt a piacra dobnák magukat az említett testvérlapok alkalmazottai. Hátha elkelnek valahol. Utcasöprõ újságírtó, ablakmosó lektor, inkasszáns szerkesztõ vagy éjjeliõr mûszaki szerkesztõ bizonyára kapós árucikk lenne a piacon. Ja, és hogy újság nélkül maradnak a magyar munkások, a magyar óvodások, a magyar általános iskolások és a magyar középiskolások? Ez szemenszedett hazugság. A Szerb Szocialista Köztársaságban marad azért még újság! És az teljesen lényegtelen, hogy milyen nyelven tájékozódnak a gyerekek és a felnõttek, csak tájékozódjanak! Aki eddig nem hallotta volna, végsõ ideje, hogy megtudja: a Szerb Szocialista Köztársaságban nincs magyar, szerb vagy albán tájékoztatás, hanem csak tájékoztatás. Ez a társadalom, ez az állam, és ezt tudomásul kell vennünk, mégsem herdálhatja el a dolgozók pénzét arra, hogy a magyar munkások, magyar óvodások, a magyar általános iskolások, a magyar középiskolások csak flancolásból magyar nyelvû újságot olvassanak! De kissé hosszúra nyúlt már a ténylegesen mégis csak mögöttünk maradt majális értékelése, ezért félbe kell hagynunk az említett lapok kiprovokált önmegszüntetésének magyarázgatását, meg hát szólási lehetõséget kell hagynunk a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének is, amely - majálisának befejeztével - minden bizonnyal a megfelelõ módon foglalkozik majd ezzel a problémával is. Feltéve, ha idõközben piacra nem kerülnek a Mézeskalács, a Jó Pajtás, a Képes Ifjúság és a Dolgozók majálisozó dolgozói (...)